Vezető irányzatok a térkialakításban: nosztalgia és természetközeliség

[Total: 1    Average: 5/5]

Vezető irányzatok a térkialakításban: nosztalgia és természetközeliség

 

Az üzleti élet valamennyi területén óriási divat ma a marketingben a letűnt korok, a régi idők és a természet megidézése. Fontos, hogy a szépségápolás különböző területein dolgozó szakemberek is tisztában legyenek ezzel az új tendenciával, amely garantált sikert hoz, mert autentikus és valódi értékekre épít.

  Nosztalgia kifejezés a görög nostos (visszatérés) és algos (fájdalom) szavakból származik, és eredetileg honvágyat jelent. Amikor elmúlik valami, és a térben megközelíthetetlenné válik, csak a letűnt idők képzeletbeli megidézése marad vigaszul. A nosztalgia érzésében keveredik egymással az öröm és a fájdalom, a veszteségtudat és az álmodozás, az egykor megélt boldogság emléke és a melankólia. A nosztalgia egyszerre zárja magába és szembesíti egymással az értéktelített múltat és a tökéletlen jelent. Valamiképpen újra átélhetővé válik általa az, ami többé nem elérhető számunkra. Ott vannak benne a szép emlékek, az egykor megélt örömteli percek, és az érzelmek hullámán keresztül megszépülve tér vissza hozzánk egy gondtalan, boldog világ.

HARMÓNIAÉS VIGASZKERESÉS

„A fogyasztói társadalom a vigaszkeresés társadalmává vált”. A rohanó, stresszes világból ma mindenki visszavágyik gyermek- és ifjúkora boldogabb napjaiba, és a tudatunk mélyéről a felszínre kerülnek a régi szép idők elfeledett ízei, illatai, hangulatai. „A tradícióinkhoz való visszatérés, ez az általános jelenség, a populáció öregedésének jeleként értelmezhető” – állítja Jean-Jacques Évrard, a brüsszeli DG dizájnügynökség vezérigazgatója. Az idősekre jellemző a régi szép idők állandó felemlegetése, a régi termékek minőségének nagyraértékelése az újakkal szemben. Amikor egy társadalomban végbemenő, a dolgok megszokott ritmusát felborító változások következtében már semmi nem úgy van, mint azelőtt, sokakban alakul ki általános rossz közérzet, a bizonytalanság érzése, és ezzel párhuzamosan felértékelődnek a hajdan volt boldog idők, a gyermekkor idilli emlékei. A környezet és a klímaváltozás aggasztó viszonyai között felnövő fiatalabb generációk ezzel szemben a bolygó és az emberiség jövőjének védelmében a „zöld” termékek felé fordulnak.

EGY MESÉS, BOLDOG JÖVŐ ILLÚZIÓJA

Érdekes és egyszersmind jellemző, hogy az első világháborút közvetlenül megelőző évek, az 1890 és 1914 közé eső időszak megjelölésére szolgáló „boldog békeidők” kifejezés csak az első világháború után kezdett elterjedni a mindennapi szóhasználatban: meg kellett élni a pusztulást ahhoz, hogy felértékelődjön, megszépüljön az emberi emlékezetben az azt megelőző időszak. Ma, amikor nap mint nap szembesülünk a klímaváltozásra utaló jelenségekkel, amikor nyilvánvaló veszélyben forog a természeti egyensúly, amikor a gazdaságiéletben a vásárlóerő kiszámíthatatlanná és bizonytalanná válik, amikor már tovább fokozhatatlan sebességű az életritmus, az emberek leterheltsége, és a terrorizmus nyílt vagy éppen lappangó fenyegetésében él a világ, nem csoda, ha álmodni kezdünk egy új aranykorról, amely megszépíthetné a történelem szomorú valóságát. „Félelem fogja el az embert egy olyan társadalomban, ahol minden virtuálissá válik, megszűnik a dolgok kézzelfoghatósága. Nem tudunk így jövőt álmodni magunknak, nem látjuk, merre fejlődhetnének a dolgok” – mondja Vincent Grégoire, aki az egyik legnagyobb nemzetközi stílus- és arculatformáló kreatív ügynökség, a divat, a lakberendezés és a gasztronómia tendenciáit is befolyásoló, párizsi székhelyű Nelly Rodi munkatársa. „Érthető, ha ebből a virtuális valóságból érinthető, érzékeinkkel felfogható világba akarunk menekülni, és keressük azt, ami kellemes tapintású, lágy és finom, csillogó, mint a lakk vagy a selyem fénye. Nem csoda, hogy vágyunk a bódító, nehéz illatokra, a szemet egyszerre pihentető és gyönyörködtető környezetre.” Már nem a minimalizmus korában élünk. Nem divatos igazán a kórházi asszociációkat keltő, patikatisztaságot sugárzó fehér, ahogyan a sznob hatást sugalló fekete sem. Ami a mai ízléshez legközelebb áll, az könnyed, érzéki, dúsan díszített, gyönyörű színekben pompázó, de alapvetően sötét árnyalatú, kicsit frivol, kicsit dekadens és rendhagyó, semmiképp sem szokványos. Az anyagok közül említhetnénk például a csipkét, a finom muszlint, a fátyol vékonyságú, áttetsző textíliákat szemet kápráztató, sok-sok csillogó flitterrel díszítve.

KÜLÖNC SOKFÉLESÉG EGY BUDOÁR HANGULATÚ SZALONBAN

Persze szó sincs arról, hogy most akkor le kellene cserélni a szalon teljes berendezését. De mindenképpen érdemes gondolkodni néhány egyszerű, nem költséges, viszont az összkép hangulatát erőteljesen meghatározó változtatáson. Divatossá és izgalmassá tehetjük a meglévő tereket, ha gyertyákat, rokokó hatású lámpákat, kis, helyi fényeket biztosító lampionokat helyezünk el itt-ott. Ha választunk néhány új, a belső tér hangulatát bensőségessé tevő, sötét hatású textíliát, és mondjuk pomponokkal, csipkével, strasszokkal díszítjük őket. Az új aranykor a meleg színeket és a kellemes fényeket kedveli. Nagyon divatos például a narancssárga, a vörös vagy a szilvakék organza, a kristálycsillár, a Swarovski-kristály, az apró szobrocskák, a régies hatású, fekete-fehér fotók, egyáltalán minden, ami retro hatást kelt. Az erőteljes díszítettség, a meglepő hatást keltő dolgok divatját éljük. Színes tükrök, csipkepárnák, szalagok, csengettyűk, a fa és a fém ötvözése, óriási, barokkos hatású virágcsokrok, a színek közül a kárminvörös és a rózsaszín – minden divatos, ami extravagáns és különleges, és ami szalonunkat egy bensőséges, meleg hangulatú budoárrá változtatja, ahol hozzáértő kezek kényeztetik a vendéget.

KERTÉLMÉNY A KOZMETIKÁBAN

Úgy tűnik, a természet végtelenül egyszerű, vagy akár egzotikusan túlburjánzó formában, retro stílusban vagy a modern dizájn elemei közé beépülve, így vagy úgy, de mindenképpen kulcsfontosságú része az új évezred városi életének. Köszönhető ez annak a korunkat meghatározó, jellegzetes irányzatnak, amely a gyökerekhez való visszatérést hirdeti a „viszsza a természethez” jegyében, és a modern várost zöld növényekkel benépesített, mesébe illő helynek képzeli el. Ez a tendencia is a hiány és az aggodalom szülötte: a növények városi tárhódításának igénye éppen a környezeti problémák megsokasodása, a természet fenyegetettsége miatt alakulhatott ki. Erdőirtás, szárazság, rohamléptekkel haladó urbanizáció, globális szintű felmelegedés: nem csoda, ha az ilyen hírek hallatán feltámad az emberben a nosztalgia gyermekkorának természetélményei iránt. A dizájn világában most az élő virágokkal díszített, megnyugtató, szemet gyönyörködtető növényi zöld kerül előtérbe a városi aszfaltszürkével, a túlságosan egysíkú és fantáziátlan fehérrel, vagy a „dögös” feketével szemben. Kis medencék, apró vízesések, hangulatosan kivilágított szökőkutak, természetes kavics, bambusz, nád, gyékény… erre vágyik mostanában a városi ember szeme, s ez több mint egyszerű divathullám: ez egy, a korszellemből táplálkozó jelenség, az életmód forradalma. A gondolkodásmód megváltozása, amely a szépségszakmában is a friss, növényi eredetű hatóanyagok, a biokészítmények előtérbe kerülését vonja maga után.

AKKOR MOST NOSZTALGIA VAGY TERMÉSZETKÖZELISÉG?

Első ránézésre ellentmondást vélhetünk felfedezni a két uralkodó tendencia között, pedig a mélyben nagyon is közös gyökerek táplálják őket. A hétköznapi, sürgető, rohanásra kényszerítő idő elfeledtetésének eszköze mindkettő. Ázsiában az emberek meg vannak győződve arról, hogy a virágok tisztító hatással bírnak, semlegesítik a tisztátalanságokat. Soha ne spóroljunk a virágokkal a kozmetikai szalonban sem! Egy rózsa- vagy jázminszirmokkal gazdagon dúsított fürdő tökéletes nyitánya a további kezelésnek: a bőrradírozásnak, a masszázsnak. „A kert az időtlenség birodalma, ahol nem a hétköznapok siettető és gépies órája ketyeg, hanem a természet örök visszatérést ígérő biológiai órája. A kertélmény az igazi luxus manapság”– vallja Gilles Lipovetsky szociológus. Ha valódi luxust szeretnénk nyújtani vendégeinknek, feledtessük el velük a hétköznapok idejét! Varázsoljuk számukra szalonunkat a béke és meghittség világtól elzárt kis szigetévé, ahová nem jut el a külvilág zaklatottsága, nyüzsgése, örökös zaja. Uralkodjon nálunk csend, nyugalom és derű: a „semmittevés művészete”.

Kelemen Gréta
About Kelemen Gréta 51 Articles
"Kevesen ismerik az igazi Kelemen Gréta-t, de a legfontosabb két dolog, amit tudni kell, hogy az optimista és precíz, természetesen barátságos, szemlélődő és racionális, de kisebb dózisokban, és gyakran elkényeztetik a nem érzéketlen szokások is. Az optimizmusa azonban, amiért gyakran imádják. A barátok gyakran számítanak róla és romantikus természetükre a szükség idején. Persze senki sem tökéletes, és Bogdánnak számos hibája van. A tisztesség és az instabilitás hajlamos az úton járni, bár inkább személyes szinten, mint mások számára. Szerencsére a pontossága általában ott van, hogy enyhítse a fújásokat."

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*