Eseménynaptár
HÍRARCHÍVUM
Kereső
Kapcsolat
Jogi nyilatkozat
Médiaajánlat, előfizetés
Állásajánlatok
 English
Hozzászólások
Előadás vázlatok

breitling watches

Konferenciák
MET-AJÁNLÁSOK
ENERGIA MŰHELY
a
Észak-Magyarországi
Ifjúsági Tagozat
Interdiszciplináris Tagozat
Távhő Tagozat
Összes esemény


Körkép a villamos-energia piac jelenéről és jövőjéről (előadás)
Frissítve: 2013. február 09.
Szerző: Dombi Szilárd, Buzea Klaudia
Itt olvashatják a 2.rendezvényünkön elhangzottak kivonatát.
   Dr. Kaderják Péter, okl. közgazdász, egy. docens

Körkép a villamos-energia piac jelenről és jövőjéről

A főelőadásban az árampiac kialakításának a folyamatáról beszélnék, illetve ennek egy konkrét fázisáról, nevezetesen a hazai árampiac regionális integrációjának a kérdéséről. Hol tartunk e kérdéskörben? Meddig jutottunk abban a folyamatban, ami körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdődött el Európában?

A 1996-os európai direktíva volt az első, amely az árampiac megteremtését célozta. Gyakorlatilag európai szinten egy 15 éves konzisztens politika volt az, ami mára oda vezetett, hogy feltehetjük a kérdést: Milyen messze van a híd? Mikor jön el az a pillanat, amikor a magyar piacra azt mondhatjuk, hogy ez már egy igazi árampiac, mégpedig oly módon, hogy integrálódott egy légiós, vagy netán egy európai piacba? Milyen távol van? Netán túl messze van még? Elérhető-e egyáltalán? Van-e egyáltalán még híd? Hogyan állunk ezzel a kérdéssel? Igazából ezekre a kérdésekre próbálom keresni a választ ebben a nagyon szűk, de a lehetőségekhez képest mégiscsak bő időkeretben.

A továbbiakban a következő kérdéseket szeretném körbe járni és több kérdés után eljutni az induló kérdésnek a megválaszolásához, illetve azoknak a provokatív kérdéseknek a megfogalmazásához, amelyre külön felkérést kaptam a témával kapcsolatban, és aminek az lenne a célja, hogy a viták illetve a későbbi beszélgetéseknek is részben a témája legyen.

A következő kérdéseken szeretnék végigmenni (van néhány ismétlődő kérdés ezek között természetesen):

  1. Mi az árampiaci verseny? Mi a lényege az árampiaci versenynek?
  2. Mire jó az árampiaci verseny?
  3. Van-e hatékony árampiaci verseny piacintegráció nélkül?
  4. Mi az árampiaci integráció? Hogyan gondolkozhatunk erről?
  5. Kinek jó és kinek rossz az árampiaci integráció? (Ennek a kérdésnek a vizsgálata fontos, mert ha ezt megértjük, akkor érthetjük meg azt, hogy bizonyos érdekcsoportoknak miért érdeke lassítani vagy gyorsítani ezt a fajta integrációs folyamatot.)
  6. Merre folyik a folyó és benne vagyunk-e a sodrásban?
  7. „Küldetés teljesítve”? (Vajon amikor azt mondhatjuk, hogy a küldetés teljesítve van: akkor a piac kész, a mű elkészült és eljár tengelyén - az a pillanat vajon túl messze van?)

Hogy mi az árampiaci verseny lényege és melyek azok a feltételek, amelyek biztosítani tudják a verseny megfelelő működését, nagyon röviden néhány pontban összefoglalható úgy, mint ahogy az is, hogy egy gulyásleveshez milyen hozzávalók kellenek, és milyen mennyiségben kell azokat összekeverni, hogy egy finom leves legyen. Az embernek azt kell beleraknia, olyan mennyiségben, ami a receptkönyvben szerepel. Ha nem így teszi, akkor is gulyásleves lesz, csak éppen rossz ízű. Szerintem körülbelül ez az árampiaci verseny receptje is. Ez természetesen nem magától jön létre, ez egy kényszer; egy régi 100 éves iparágat szed szét a politika és próbál valami újat csinálni belőle. (Tehát azért is „csinál”-nak lehet ezt nevezni.)

  • Szabad kereskedő választás és váltás
  • Szabad hálózati hozzáférés garantálása, nem csak a belső hálózathoz, hanem a határkeresztező kapacitásokhoz is
  • Szabad belépés az áramtermelési szektorba
  • Torzítatlan és diszkriminációmentes külkereskedelem megvalósítása
  • Versenyszabályok szabályozói érvényesítése
  • Hosszú távú befektetéseket garantáló szabályozói környezet kialakítása (ez egy nagyon fontos eleme az árampiac készítésnek). Nagyon sokszor csak a rövid távú feladatokra koncentrál a versenyszabályozás, de az, hogy a piac hosszú távú fenntartathatósága milyen lesz, arra ez a pont utal.
    • Hálózati árszabályozás
    • Termelő egységek esetében a kiszámítható versenykörnyezet az, ami garantáltatja ezeket a hosszú távú befektetéseket.
  • Piac integráció (piac tipikusan koncentrált szerkezete miatt)

Ezek az elemek egy jól működő árampiac kialakulásának a fő feltételei lehetnek. Ha végigmennénk ezeken a feltételeken (amire most nincs idő) és összevetjük azt, hogy idehaza hogyan állunk ezeknek a feltételeknek a megteremtésével, akkor azt mondhatjuk, hogy a legtöbb feltétele ezeknek a pontoknak többé-kevésbé teljesülhet, vagy előrehaladott állapotban van az idei hazai árampiac jelenlegi fejlettsége esetében.

A piacintegráció azért kerül itt elő, mert a kicsi nemzeti piacok általában koncentrált szerkezetűek. Különösen az áramtermelői oldal, ahol nincs kellően sok szereplő a termelői oldalon ahhoz, hogy olyan típusú hatékony verseny alakulhasson ki, hogy az árampiac a fogyasztók érdekei szempontjából is valóban jó legyen.

Mire jó az árampiaci verseny? Egyáltalán miért is akarjuk mi ezt? (Már aki azt gondolja, hogy jó, és aki így gondolja, miért gondolja, hogy jó.) Két fő oka van: egyrészt az árampiac rövid távú hatékonyságát javíthatja. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy egy korrekt árszabályozásnál, egy korrekt költségeket fedező szabályozó áras energia szektornál egy jól működő piac alacsonyabb árakat tud produkálni a végfogyasztó számára.

Nem egy torzan szabályozott piacra gondolok, tehát nem arra, amikor a szabályozás mesterségesen a költség szint alá nyomja az árakat, ekkor a verseny természetesen ezzel nem tud konkurálni, de amikor egy korrekt szabályozás van, ahhoz képest egy szabályozott hatékony verseny alacsonyabb árakat tud produkálni, vagyis a piac hatékonyabb árszabályozó az adott helyzetben, mint a MEH (elnézést a kollegáktól, de ez a helyzet). Erre egy példa, ha megnézzük a 2009.- 2010. évi európai árampiaci fejleményeket. Ott látjuk, hogy egy 30-40%-os árkereskedelmi árcsökkenésre került sor az európai árpiacon éppen a kereslet visszaesése miatt. (Én még olyan szabályozó hatóságot, aki 30-40%-kal csökkentette egyik hétről a másikra a szabályozott árakat, én még nem láttam.) A piac ezt meg tudta tenni. A politika büszke arra, hogy befagyasztja az árakat, a piac nem restell 30-40% alá csökkenteni, hogyha a kereslet és a kínálat viszonya úgy alakul. De hasonló mértékű árcsökkenést láttunk az USA-ban a gáz nagykereskedelmi piacon 2008-ban, amikor is 50%-al csökkentette a piac ereje a gáz nagykereskedelmi árait.

Természetesen nemcsak rövid távú előnyökkel szolgálhat a piac; hosszú távú, azaz dinamikus hatékonyság javulást is eredményezhet. Ez azt jelenti, hogy a piac csak és kizárólag a szükséges erőművi beruházásokat finanszírozza meg legjobb esetben. Inkább attól félünk, hogy a piaci körülmények között nem fog elég erőmű épülni. A szabályozott rendszerben az volt a jellemző, hogy a nem hatékony erőmű beruházások is megvalósultak. A szabályozás megfizettette a fogyasztókkal a beruházás költségeit. A piaci verseny ennek a lehetőségét vékonyabbra szabja. Ugyanakkor a kisebb üzemméret és a hatékonyabb egységek megvalósítása felé ösztönöz a piaci verseny. Ez egy hosszabb távú hatás, azonban legalább olyan lényeges - ha nem lényegesebb - pozitív hatása lehet a piacnak, a piaci versenynek, mint a rövid távú árakra gyakorolt hatás. Természetesen ezt csak akkor tudja a piac produkálni, hogyha két feltétel teljesül. Egyrészt nem alakul ki egy erőfölényes helyzet a piacon, tehát nem lesz(nek) túl nagy szereplő(k), aki(k) közvetlenül tudja(k) az árakat befolyásolni. Másrészt az állami kivitelezés a KÁT formájában torzítja ezt a típusú piaci versenyt. Az európai árampiaci verseny és integráció nagymértékben tolta el az erőművi beruházásokat is a versenyképes és a támogatott erőművi fajták irányába.

Feltehetjük azt a kérdést, hogy ugyan megvannak ezek a potenciális hasznai az árampiaci versenynek, de Európán belül Magyarország szempontjából van-e lehetőség hatékony árampiaci versenyre piacintegráció nélkül (vagyis, hogyha a magyar rendszer nem integrálódik egy nagyobb piacba). Erre az a válaszom, hogy Magyarország esetében (de általában Európa esetében is) biztosan nincsen, mert a kicsi nemzeti piacoknak a kínálati oldala túlzottan koncetrált, túl kevés szereplő tudja meghatározni túl kényelmes pozícióban a körülményeket és az árakat. Ha olyan módon hozunk létre, liberalizálunk piacot, hogy megszüntetjük az árszabályozást (magyarul ezeken a piacokon, egy oligopol piacszerkezet marad a kínálati oldalon), egy-két nagy szereplő határozza meg a helyzetet, akkor egy ilyen árszabályozástól mentes szabályozatlan piac magasabb árakat engedélyezhet, mint egy szabályozott monopol szituáció. Vagyis akkor rosszat teszünk eleve a hatósági árszabályozás megszüntetésével és ez az egész piaccsinálási folyamatot fogja elhitelteleníteni. 2008 elején éltük meg azt, hogy az árampiacon egy teljes piacnyitás valósult meg, ugyanakkor ezt nem kísérte kellően konzisztens importverseny, illetve még hazai hosszú távú szerződések életben voltak. Tehát a magyar piac kínálati oldala nagyon koncentrált maradt és itt meg is élte az iparág azt az egyszeri majdnem 40%-os nagykereskedelmi áremelést, amire azóta is emlékszünk. Ez a hatás akkor következik be, hogyha a szabályozást egy kedvezőtlen piaci szerkezet mellett szüntetjük meg, és éppen ezért segíthet a piaci integráció abban, hogy azok a nagyvállalatok, amelyek a saját piacukon nagy uraknak tűnnek, ne adhassák 100%-át a piacnak. Ha azokat - a régióban inkumbensnek nevezett - régi nagy cégeket, amelyek dominálják a hazai piacot, egy nagy piacra betereljük, akkor egy nagyobb regionális piacon - ezek az otthon egyébként nagy súllyal bíró szereplők - tulajdonképpen egy viszonylag kis szereplővé válnak, akik már nem képesek befolyásolni olyan mértékben a folyamatokat a regionális piacon; mindenképpen csökkenti az ő piaci erejüket.

Akkor hogy lehet ezt a fajta piaci integrációt jól megcsinálni? Hiszen ma is azt lehet mondani, hogy a magyar áram piaci szereplői már együttműködnek a környék kereskedőivel. Nagyon aktív határon keresztüli kereskedelem folyik. Mi a probléma? Miért nem gondoljuk, hogy ma Magyarország árampiaca tökéletesen integrált az európai piacba? Miért vannak egyáltalán regionális piacépítési kezdeményezések Európában? Itt azt lehet mondani, hogy a piaci integrációnak mindenképpen vannak fokozatai, lépései és ezeken a lépéseken a magyar piac már előre haladt.

De hogyha ránézünk arra, hogy tulajdonképpen mi is a lényege ennek a piaci integrációnak, akkor egy nagyon egyszerű módon szeretném szemléltetni, hogy ez ideális esetben mit jelenthet. Hogyha van egy ország, ahol van egy termelő, van két országhatárunk, egy magyar fogyasztó és egy cseh termelő; akkor jól integrált a két piac egymással, hogyha a termelő és fogyasztó szabad tranzakcióba, szerződésbe tud lépni egymással, akkor ezt a tranzakciót meg tudja ez a két szereplő valósítani ezeken a piacokon. Ennek sok feltétele van.

Például ez a termelő:

  • Szabadon értékesíthesse a 100MW-ot
  • A helyi hálózathoz hozzáférést kapjon
  • A határkeresztező kapacitásokhoz szabad és diszkriminációmentes hozzáférést kapjon
  • Szerződéses szabadságra van szükség
  • A fogyasztónak joga kell, hogy legyen ahhoz, hogy megvásárolja ezt
  • A kiegyenlítési szolgáltatásoknak elérhetőnek kell lenniük ezeken a piacokon
  • Nincs piaci kizárás egyik piacon sem

Az az ideális, hogyha az áramot két határon át egy harmadik országbeli fogyasztóhoz úgy tudja szállítani az, aki a tranzakciót meg akarja valósítani, hogy köt egy szerződést és ezt követően a tranzakció lebonyolódik. Ma Európában és itt a régióban is az a jellemző, hogy ha a termelő el akarja adni a termékét a fogyasztónak, akkor vele egyrészt külön szerződést kell kötni az áramra, külön el kell menni a határkeresztező-piacra mindkét határon, és különféle szabályok szerint, különféle piacokon kell bizonyos dolgokat ahhoz összevásárolni, hogy egyetlen egy tranzakció létrejöhessen. Nyílván egy sokkal teljesebben integrált piac az ahol ezt az egész történetet valahogy egy ügyintézéssel egykapusan el lehet intézni. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból van fejlődési lehetőség és perspektíva a magyar piac előtt.

Mi a piacintegráció fejlődésének iránya?

Ahogy én látom: A piacnyitás kezdeti időszakában, amikor a tevékenységek szétválasztására sor kerül, akkor az egyes tevékenységekhez kapcsolódó termékekre külön piacok alakultak ki. A korábbi egységes árampiac lényegében szétesett legalább három külön részpiacra. Az egyik a termék, tehát magának az áramnak a piaca. A másik a határkeresztező kapacitások piaca, amelyeket a rendszerirányítók értékesíthettek és a kiegyenlítő energiának a piaca, amelynek a szervezője ugyancsak a rendszerirányító. Korábban, ha valaki áramot akart venni, odament a vertikális integrált vállalathoz, kért, majd kapott áramot és azzal az összes szolgáltatást egyben megkapta. Most ez esett szét három részpiacra. Azok a folyamatok, amelyeket ma piac-összekapcsolás (market –coupling) néven ismerünk, meglátásom szerint lényegében nem szólnak másról, mint ezeknek a részpiacoknak az újraintegrálásáról, de most már nem egy ilyen vertikálisan szervezett vállalaton belül, hanem a piac által szervezett módon. Tehát amikor például határkeresztező kapacitások implicit aukciójáról beszélünk, akkor az azt jelenti, hogy a termékpiac és a határkeresztező kapacitások piaca újra eggyé válik és egy tőzsdei tranzakción belül kerül sor annak a leszerződésére, hogy az a bizonyos szereplő egyben tudjon üzletet kötni a tranzakcióra az áram adás-vételre és a határkeresztező kapacitáshoz való hozzáférésre. Tehát a piac összekapcsolási folyamata nagyon szofisztikált tolvajnyelvet alakított ki magának, de lényegében azt célozza meg, hogy a korábban szétesett részpiacoknak az újra integrálódása az gyakorlatilag tőzsdei környezetben menjen végbe. A kulcskérdés az, hogy hogyan lehet a meglévő villamosenergia-határkapacitásokat minél hatékonyabban használni, azokat minél hatékonyabban elosztani oly módon, hogy ahhoz a piaci szereplők a leginkább hozzáférhessenek. Óriási vita folyik arról, hogy kié legyen az allokáció joga. Ebben a rendszerben a határkeresztező kapacitások fölött a rendszerirányítók diszponáltak. Az új összekapcsolt piac rendszerben a tőzsdei cégek állnak, a tőzsdék diszponálnak. A döntéshozatalnak a pontja eltolódik a rendszerirányítóktól a tőzsdeüzemeltetők felé. Egyébként nem csak Magyarország és Európa kísérletezik árampiacokkal.

Ma már közép és észak-nyugat Európa (Franciaország, Németország és a Benelux államok) lényegében összekapcsoltan működnek. Ez azt jelenti, hogy az áram nagykereskedelmi árakat ebben a régióban már ma is minden órában gyakorlatilag ugyanazzal az algoritmussal számolják ki. Minden egyes órában az érintett országokban mindenütt. Ez a jövőkép, amelynek végcélja egy teljesen összekapcsolt európai árampiac. A mi régiónkban többen le vagyunk még maradva ettől a folyamattól. Jelenleg Csehország, Magyarország és Szlovákia egy közös összekapcsolási projekten dolgozik. Akik ma viszik ezt az európai integrációs folyamatot, azt mondják, hogy 1-2 év és amennyiben megbízhatóan működőképessé válik ez a ma Nyugat-Európában működő algoritmus, lényegében az után rövid idővel a mi régiónk is ehhez az összekapcsolási folyamathoz fog csatlakozni. Ma már van cél: 2013.-2014. a hivatalos céldátum a teljes piac összekapcsoláshoz.

Azt mondhatjuk, hogy a piac integráció természetes módon azt eredményezi, hogy minél kevesebb korlátja van a szabad kereskedelemnek, az árak annál inkább kiegyenlítődnek, hiszen ha nem egyenlítődnének ki, akkor az egy üzleti lehetőséget jelentene a kereskedőknek. Így megpróbálnák kihasználni ezt az árkülönbséget és igyekeznének az olcsó helyen vásárolni, elvinni a drága helyre és ez automatikusan megint csak az árak kiegyenlítődése felé vinné el az ügyet. Kiemelhető a piaci integrációs folyamat egy karakterisztikus jellemzője: a nagykereskedelmi áraknak az integrációja, közelítése egymáshoz.

Szinte győzelmi jelentés, hogy micsoda fejlemények vannak ebben a tekintetben. Azonban van azért néhány probléma. Az egyik az, hogy ez a piac integráció és árkonvergencia nem mindenkinek jó, nem mindenki nyer azzal (különösen rövidtávon), hogy ha ezek a piacok minél szorosabban integrálódnak.

Miről folyik jelenleg a vita az alábbi összekapcsolási folyamatokkal kapcsolatban?

  • Vita folyik az árazási algoritmusról
  • Ki ellenőrizze a monopol árazási pozícióba kerülő tőzsdéket
  • Mi legyen az összeurópai Grid Code tartalma?
  • Mi legyen az a célmodell, amely fele majd Európa halad?

Lényegében az európai vitának a nagy része most akörül forog, hogy abban az egységes, úgynevezett kereskedelmi szabályzatban, ami magyar piacra már van és azt a MAVIR publikálja, a jövőben az egész európai piacra lesz, abban milyen szabályok legyenek benne. Ez a szabályalkotási folyamat az, ami ma lefoglalja a szabályozóknak a legnagyobb részét.

Európa 15 éve dolgozik azon, hogy ez megvalósuljon. A célhoz közel azonban a dekarbonizáció kérdése az egész történetet kicsit kérdőjelessé teszi. A jövőkép, hogy 2050-re az európai áramszektornak 80 vagy 90%-kal kéne csökkentenie a karbonkibocsátást. Ezt a jelenlegi és most kialakított piaci működési modell nem tudja támogatni és óriási vita folyik arról, hogy lehet-e olyan piaci modellváltást megvalósítani, ami ezt a fajta váltást, dekarbonizációt tudná támogatni.

A megújulók masszív térnyerése, a nukleáris termelés kiemelt és központi támogatása az, ami leépíti a piacokat.


  Kacsó András, MVM Zrt., vezérigazgatói főtanácsadó

A hazai és nemzetközi villamos-energia kereskedelem jellemzői

Véleményem szerint először egy látszólag távol eső dologról lenne célszerű beszélni: általában a villamosenergia-ellátás típusairól. Az elmúlt 120 évben, amióta tömeges villamosenergia-hasznosítás van, lényegében 2 módszer volt. Az egyik a szolgáltatás típusú, (az Európai Unió Római szerződésében is így szerepel), a másik pedig a piaci típusú. Hol az egyik volt elterjedt, általánosan használt, hol a másik. Piac nem csak most indult; 1948-ig piaci alapon volt a villamosenergia-ellátás szinte mindenhol, Magyarországon is.

A két típus néhány jellemzőjét hasonlítsuk össze. Vegyük először is a tevékenység célfüggvényét. A szolgáltatásnál van egy ellátási kötelezettség és a legkisebb költség elvének alkalmazása. Célunk, hogy mindent a lehető legolcsóbban állítsunk elő. A piacnál vannak szerződés szerinti kötelezettségeink. Ellátási kötelezettség ma Magyarországon már nincs. A MAVIR-nak sem ellátási kötelezettsége van, hanem forrás-nyelő egyensúlylétrehozási kötelezettsége, ami elég markánsan más. További cél a tulajdonosi érték maximálása, mert vállalkozás vagyunk.

Mi a termék a két változatnál? A szolgáltatásnál van egy végfogyasztó és azt tokkal vonóval ki kell szolgálni. A piaci ellátásnál a villamos energiára árucikként (commodity) tekintünk. A reguláció mindkét megoldásnál rendkívül fontos biztonsági előírásokat tartalmaz mindkét esetben. A szolgáltatásnál van egy teljes totális központi felügyelet.

Jogi megkötések: a piaci ellátásnál vannak piaci szabályok, transzparencia és diszkrimináció mentesség.

Logisztika: az ellátó rendszert mindkét alkalommal működtetni kell, de a szolgáltatásnál központi tervezésről, a piacnál vállalkozási döntésekről beszélhetünk. A lényeg, hogy az eredmény kimutatás jobb alsó sarkában a vágyainak megfelelő szám jelenjen meg. Semmi más nem érdekes, hogy ezért versenyeztek vagy nem versenyeztek, esetleg együttműködtek, a tulajdonost nem érdekli.

Infrastruktúra: A szolgáltatásnál minimális infrastruktúra épül ki. Alapja a legkisebb költség elve, (vagyis ami éppen kell az ellátáshoz).

Finanszírozás: az első esetben teljesen központosított volt. Az utolsó nem polgári költségvetésben (Német Miklós kormányának költségvetésében) volt 3 milliárd akkori Forint hálózati fejlesztésekre és 4 milliárd Forint az 1995-’96-ban belépő két Paksi Atomerőmű beruházására. A piaci ellátásnál banki finanszírozás van vállalati alapon.

A piac részpiacokra bomlik. Beszélünk nagykereskedelmi, wholesale marketről, retail marketről, végfelhasználói piacról és feltétlenül a rendszerszintű szabályozási eszközök piacáról.

A villamosenergia piacot a kvázi energiacsomagok jellemzik. A legfontosabb elvárás a piaccal kapcsolatban, hogy gyakorlatilag - tehát nem matematikai egzaktsággal - bármikor bármekkora villamosenergia mennyiséget el lehessen adni és venni. Ha ez teljesül, akkor a piaci szereplő azt mondhatja, hogy működik a piac. A jó működés feltétele, hogy ne legyenek korlátok térben és időben a kereskedés előtt, legyenek megfelelő információforrások, tehát mindenki számára hozzáférhető és kellő számú kereskedési felület, ahol adni-venni lehet.

A regulációnak az esélyét is meg kell akadályozni a monopóliummal, erőfölénnyel való visszaélésnek. Ilyen korlátozás például a szűk szállítási keresztmetszetek allokációja, a CO2 kvóta kereskedelem (ez már erősen piacos), primerenergia-hordozók piaca, például a különösen kapcsolódó gázpiac.

Mi a magyarországi helyzet?

Az ország önmagában véve olyan kicsi, hogy nincs értelme beszélni piacról, de ugyanakkor minden piaci szereplőnek elemi érdeke a piac fejlesztése, aminek egyetlen útja a regionalitás. Hogy mi a régió, azt magyar szempontból nehéz definiálni, de mindenképpen a környező országok. Hogy mondjak egyet az együttműködés érzékenységére: nem olyan régen sztrájk volt Franciaországban a villamosenergia-iparban. Mínuszos hír volt az újságban és volt egy kis ingadozás ott a helyi árjegyzésekben. Ugyan az az ingadozás nálunk is megjelent, tehát van egy nagy adag érzékenység. Nálunk a mértékadó főpiac Németország és annak a déli része, mindenki ahhoz méri magát, ahhoz kapcsolódik. Az árak gyakorlatilag együtt mozognak. Mikor nem mozognak együtt? Ha valami rendkívüli helyzet van. Például ilyen rendkívüli helyzet, szárazság áll most fenn a Balkánon. A határkeresztező kapacitások le vannak kötve viszonylag hosszabb szállításokkal. Nem történik meg a kiegyenlítés úgy, mint korábban, mert a HUBIX-nak magasabbak az árai.

Nem jellemző ránk a viszonylag jó informáltság. Tucatnyi kereskedési hely van és legalább tucatnyi országban hoznak létre kereskedő cégeket a nagyobb piaci szereplők. Nem nagyon beszélhetünk erőfölénnyel való visszaélésről, tekintettel a regionális piac nagyságára. (Természetesen a regulátorok ezt valamennyire követik.) Nálunk is van jelentős piaci erővel kapcsolatos határozat. Változik, időnkét puhul, módosul. Ez majd meg fog oldódni idővel.

Összefoglalva annyit mondanék, hogy a hídon vagyunk. Lehet, hogy már át is jutottunk félig (ezen lehet vitatkozni). Az a baj, hogy lehet, meg kell fordulni a hídon. Itt én is kiemelném a megújuló energiák túlságosan nagy elterjedését. Ha felhasználásuk a teljes energiafelhasználásunk 10%-a alatt van, az nem jelentős, nem számottevő, benyeli a piac. Azonban amikor nagyobb lesz arányuk az durván piacellenes lesz. Meg kell oldani ezt a piac konform integrálását.


  Lehóczki Gábor, EDF DÉMÁSZ Zrt., pénzügyi igazgató

A szolgáltatók új kihívásai

A ma délutáni fórumon alapvetően a Magyar Nemzeti Energiastratégia néhány fő gondolatából próbálnék levezetni egy-két megállapítást, nyilvánvalóan az a szándékom, hogy reagáljak Kaderják Úr által prezentált főbb gondolatokra, reményeim szerint ez többé-kevésbé sikerülni fog.

Bevezetőmben néhány gondolatot szeretnék felvázolni abban a tekintetben, hogy a Magyar Nemzeti Energiastratégia milyen irányvonalakat határoz meg prioritásként: az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság dimenziói.

Ugyanakkor nagyon fontos mindannyiunknak látni, hogy nagy valószínűséggel egyetlen egy olyan valós forgatókönyvet sem fogunk tudni realizálni, ahol mind a három dimenzióban optimumot fogunk tudni elérni. Kizárhatjuk, hogy a legversenyképesebb szcenárió az egyben ellátásbiztonsági vagy fenntarthatósági optimumon múlhat. Nagyon fontos, hogy beazonosítsuk, hogy egyensúlyt akarunk-e három dimenzió között, vagy valamelyik dimenziónak szánunk bizonyos prioritásokat akár rövidebb, akár hosszabb távon.

Azt gondolom, hogy van egy olyan negyedik dimenziója ennek az energiastratégiának, ami hiányzik és megadja majd hosszabb távon a választ erre a kérdésre. Ez pedig a finanszírozhatóság. Azaz a különböző alternatívák, a különböző cselekvési tervek, a különböző nyitott kérdések determinálni fogják a finanszírozhatóságot. Ez fogja meghatározni, hogy piaci szempontból, a Magyar Állam részvétele szempontjából milyen irányban tudjuk befordítani akciókban a Nemzeti Energiastratégiát. Egy pozitív üzenetet szeretnék megfogalmazni a Nemzeti Energiastratégiával kapcsolatban: ha visszagondolunk a kormányzatnak az előző másfél éves működésére, és nyilván itt az energia iparághoz kapcsolódó döntésekre és döntési folyamatokra szeretnék fókuszálni, azt gondolom, hogy talán ez volt az egyetlen kirívóan jó példa ennek a Nemzeti Energiastratégiának az előkészítésére, ahol döntően alulról építkezve, szakmai véleményeknek a meghallgatásával, implementálásával épült fel ez az Energiastratégia. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy tökéletes, nem jelenti azt, hogy ne lehetne vele vitatkozni, de az iparág képviselői, a szakma, több dimenzióban meghallgatásra került és ezek a vélemények implementálásra kerültek. Nagyon sok olyan döntés, nagyon sok olyan változás történt az energia iparágban, ami hosszabb távon nem tesz jót az energiaiparnak és nagyon remélem, hogy ezekből a történésekből az egész iparág és a kormányzat is le fogja tudni vonni a konzekvenciát.

A következő gondolatok a versenyképességhez és a versenyképesség kapcsán az árak alakulásához kapcsolódnak. Azokat a gondolatokat próbálom meg összeszedni, amelyek a versenyképesség, illetve az árcsökkenés irányába vihetnek el. Néhány gondolat erejéig kitérve a nagykereskedelmi piac, a kiskereskedelmi piac esetleges működési lehetőségeire, az állam szerepvállalásának kérdéseire és egy-két eretnek gondolatra a hálózati minőséghez kapcsolódóan.

A nagykereskedelmi piac tekintetében maximálisan osztom azokat a gondolatokat, amelyeket Kaderják Úr elmondott. Két, az integrált piacot tovább erősítő gondolatot szeretnék megosztani Önökkel. Nézzük azt az esetet, hogy egy regionálisan vagy európai szinten integrált piac irányába mozdulunk el és alapvetően ez az Európai Uniós célkitűzés. Ez meg van támogatva egy olyan infrastrukturális kapacitással, ami biztosítja a határoknak a megfelelő átjárhatóságát. Ez azt is jelenti, hogy ellátásbiztonság szempontjából sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk, és nem ország vagy kis régió szintjén kell az ellátásbiztonsági kérdéseket optimalizálni, hanem jóval nagyobb régiók vagy akár az Európai Unió szintjén, ami összességében csökkenti az ellátásbiztonsághoz kapcsolódó működési költségek szintjét.

A második pont, amellyel szintén erősíteni szeretném az integrált piacnak a fontosságát, az a piacok átjárhatósága. Egyértelműen erősödik annak a lehetősége, hogy ha egy adott országban, egy adott régióban bármiféle probléma van, legyen szó politikai, gazdasági, gazdasági-teljesítőképességi problémáról, az adott régióban befektető - erőműépítésbe pénzt fektető tulajdonos - vagy bank jóval kisebb kockázatot vállal, mivel a terméke jóval nagyobb piacon lesz likvid, innentől fogva jóval kisebb kockázati faktort fog beárazni, ami egyértelműen az árak csökkentéséhez vezet.

A következő pont az egyetemes szolgáltatás. Magyarországon egy olyan modell működik az egyetemi szolgáltatás árazás tekintetében, amely együtt a válságadóval és együtt a válságadónak a törvény által tiltott átháríthatatlanságával gyakorlatilag belépési korlátot jelent arra, hogy érdemi volumenű megfelelő kockázatkezelési háttérrel rendelkező releváns piaci szereplő belépjen erre a piacra. Én azt gondolom, hogy ez nem fenntartható. A villamos energia és a gázszolgáltatás egyetemes gázszolgáltatása az egyetlen azon sok közül, ahol törvény által van veszteséges tevékenységre kényszerítve az adott vállalkozás. Természetesen egyetértünk azzal, hogy gazdasági válság környezetében egyetlen egy iparág sem húzhatja ki magát a gazdaság globális következményei alól. Azt is gondolom, hogy nem feltétlenül hosszútávon fenntartható Európai Uniós gondolkodás az, amikor tudatosan, törvényileg kötelezünk veszteséges tevékenységre vállalkozásokat.

Az állam szerepvállalásának kérdését szeretném hangsúlyozottan vitaként felvetni a mai fórumra. A finanszírozhatóságot említettem, mint negyedik dimenziót az energiastratégia esetében. Hatalmas kérdőjelek merülnek föl abban a tekintetben, hogy hol kell az államnak szabályozóként és hol tulajdonosként jelen lennie. Azt gondolom, hogy az állam alapvető feladata szabályozóként jelen lenni, és egy olyan szabályozási környezetnek a kialakítása ahol a normális és korrekt keretek között működő befektetők - és nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy befektetőkről beszélek és nem külföldi tulajdonosokról - megtalálják hosszú távú számításaikat. Véleményem szerint az államnak csak azokban a befektetésekben kell tulajdonosként részt venni, ahol nem lehet piaci körülmények között megfelelő befektetési konstrukciót kialakítani. Logikusan végig kell gondolni, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyekbe az államnak pénzt kell rakni és ahol piaci körülmények tudnak működni megfelelő szabályozási környezet, megfelelő versenykontroll mellett. Alapvetően azokat a kondíciókat kell kialakítani, amelyekkel a szabályozási kockázatot csökkentjük, ezáltal vonzóvá tesszük a befektetéseket a magántőkének is.

Végül, de nem utolsó sorban az eretnek gondolatom, amelyet szeretnék megfogalmazni az árcsökkenés tekintetében: hálózatunkra büszkék lehetünk akár átviteli akár elosztói hálózatról beszélünk, ott vagyunk a nyugat-európai hálózati minőség szint közelében, néhány országét meg is haladva. Azt gondolom, hogy érdemes lenne végiggondolni azt, hogy továbbra is fenntartandó-e a jelenlegi szabályozási struktúra. A hálózati minőség mindenáron történő további növelésére ösztökél, mert ez nyilvánvalóan magával hozza újabb befektetések, működési költségek növelését és esetleg ezeket a pénzeket ésszerűbb lenne a határkeresztező kapacitások terjesztésébe fordítani, ami segíthetné a piaci integrációt is.


  Tihanyi Zoltán, MAVIR Zrt., rendszerirányítási igazgató

Hazai és nemzetközi átviteli hálózatok időszerű kérdései

Először is szeretnék reflektálni két, korábban elhangzott megállapításra vagy kérdésre, és egy kis képes beszéddel kezdeném. Én is úgy gondolom, hogy a hídon vagyunk, és a hídon haladunk, viszont vannak bennem kételyek, hogy megvan –e minden pillérje ennek a hídnak, végig a folyó túlpartjáig. És pontosan azok a kérdések, amelyeket Péter a végén vetett föl, hogy a piaci logika azt követeli meg, hogy a piac összes működési feltétele biztosított legyen. Ekkor várhatóak el a piactól a saját logikája szerinti eredmények és hatások. Meggyőződésem például, hogy a megújulókkal kapcsolatos energiapolitikai célkitűzések teljesítése érdekében meghozott döntések a piac ellen hatnak, és innentől kezdve egyáltalán nem biztos, hogy legalábbis középtávon, reális elérni azokat a célokat, a folyó túlpartját; maradjunk ennél a hasonlatnál. Még egy dolgot szeretnék talán észrevételezni.

A továbbiakban kihívásokról szeretnék beszélni, amik a rendszerirányítók, az átviteli rendszerirányítók előtt állnak. Ugye a hagyományos struktúrához képest, amikor nagyjából egy irányban, a központosított termelőktől a fogyasztókig áramlott a villamos energia különböző feszültségszinteken; és ezeken belül az átviteli rendszerirányítás a legmagasabb feszültségszintekért felel. Ez ma is így működik. Ez a kép kezd, főleg az alsó feszültségszinteken megváltozni az oda beépülő új, elsősorban megújuló, kisméretű termelőkkel, egészen a háztartási méretűekig. Ezt még ragozhatjuk, nagyon komoly kihívásokat jelent egyébként Európa-szerte például a fotovoltaikus, vagy akár a szél a már korábban termelőknek a nagyszámú, összességében nagy teljesítményt jelentő megjelenése. A mai rendszerben itt az okos hálózatoknak a jövőben lehet szerepe, nagyon komoly szerepe, de ma még sajnos nem tartunk itt. Tehát ez egy komoly kihívás, ezt kezelni kell. A hazai hálózatunkról szintén elhangzott, hogy nagyon komoly, robosztus. Az is igaz, hogy nagyon komoly befektetések árán, azonban azt is be kell látnunk, hogy e nélkül a folyamatos befektetés és karbantartás nélkül a piac egyik alapvető feltétele, az infrastruktúra nem lenne üzembiztos. Vagyis lehet azt mondani, hogy minek építünk új vezetéket, egyébként jellemzően nem csak új vezetékek épültek, hanem már a teljes rekonstrukció megvalósult, majd később kitérek rá, hogy ez mit jelentett, mi biztosított lehetőséget. Tehát minderre szükség van, nyilván szükséges a prioritásokat folyamatosan értékelni. Ami még fontos itthon, hogy az átviteli hálózat nagyon erőteljesen támaszkodik az elosztói hálózatokra, mind a regionális szerep ellátása, tehát a villamos energia nagybani szállítása, illetve a hazai ellátásbiztonság szempontjából. De nem csak a hazai piacról van szó, egy egységes európai hálózat része vagyunk, egységes játékszabályokkal - legalábbis ami a műszaki szabályokat illeti -, és ezek most válnak még erőteljesebbé, még kötelezőbb érvényűvé, hiszen európai szintű joganyag lesz ezekből a Grid Code-okból 3-4 éven belül. Ahhoz, hogy a hazai rendszerünket megbízhatóan üzemeltethessük, a hazai hálózatnál jóval nagyobb kitekintéssel kell rendelkeznünk pillanatról pillanatra, tehát a modellünkben egészen Szófiától Németországig az egész régió szerepel; máshogy nem is működhet biztonsággal a rendszer. Nehéz áttekinteni, nyilvánvalóan még komoly informatikával is, ezért egyszerűsítésekre van szükség. Egy példa 2006 novemberéből, amikor Németországban elindult egy túlterhelődés, és a láncreakció, a dominó végigjön, és 18 másodperc alatt 3 részre szakadt az európai hálózat. Tehát ilyen jellegű technikai kihívásokkal állunk szemben. Nagyon rövid válaszidőkkel kell dolgoznunk. Távkezeléssel menedzseljük a hálózatunkat, teljes egészében, ehhez az emberi tényező is rendkívül fontos. Azon kívül, hogy megfelelően képzettek legyenek a kollégáink, valamilyen szinten tapasztalatot és gyakorlatot is kell szerezni. Ezeket nem mindig célszerű az életből meríteni. A kritikus helyzetekben szerzett tapasztalatot, ha nincs elég üzemzavar, akkor persze lehetne csinálni, de ez persze felelőtlenség, és senki nem csinál ilyet, ezért szimulátort alkalmazunk, és ezen próbálunk olyan helyzeteket teremteni, tervezetten gyakoroltatni, ami aztán a való életben is alkalmassá tesz bennünket arra, hogy megoldjuk a feladatot. Ez majdnem a valós környezetet tudja biztosítani; azonban egy apró különbség mindig marad. Ez az a bizonyos szimulátorterem. Az európai közös szabályok rendkívül fontosak, részben a közös piac megteremtése érdekében, és ezek viszont máshogy nem mennek, mint kompromisszumok árán, és mint itt is érzékelhető, néha kevéssé érthető kompromisszumokat is kötni kell ahhoz, hogy közös szabályokat lehessen elfogadni.

Végül mindazok a szempontok, amik körül ma zajlik Európában a gondolkodás: egyrészt az a fontos, hogy a hálózatokhoz szabad hozzáférést megkülönböztetés-mentesen biztosítsunk. Ugyanakkor ott van a megújulók elsőbbsége, mind a csatlakozás, mind az üzemeltetés kapcsán. A villamosenergia rendszerek rugalmasságát azért kell növelni, hogy ezek, például a szél-, napenergia-termelésnek a kiszámíthatatlanságát, ingadozásait kompenzálni tudjuk. Ezek nagyon komoly kihívások, és megint csak azt mondanám ennek kapcsán, hogy előfeltétel, tehát itt megint az a probléma, hogy a politika, ráadásul ha nem is konzekvensen, de évtizedekre előre meghatároz irányokat. Ha pedig már egyszer meghatározta, akkor viszont az ahhoz szükséges alapvető előfeltételeket biztosítani kell, mert egyébként az ellátásbiztonságot tesszük kockára. Azt kell, hogy mondjam, akármennyire is erősítik a nemzetközi együttműködést a rendszerirányítók, komoly kockázata van annak, hogy egy, az ellátásbiztonságot súlyosan érintő esemény bekövetkezzen. Ebben az irányban például a német atommoratórium, és annak az összes, az áramlásokra és a feszültségtartásra gyakorolt hatása fontos.

Aztán a piachoz kapcsolódó részletkérdések. Mi törekszünk arra, hogy harmonizált eljárásokat alkalmazzunk a régióban a szomszédjainkkal. Végeredményben lehetnek strukturális szűkületek a rendszerben, az átviteli hálózatokon, itt nyilván beruházásokra van szükség, megint csak a prioritások figyelembe vételével. Erre szolgál az ENTSO. E tízéves hálózatfejlesztési terve, amit kétévente készítünk el, részben piaci modellezést is alapul véve, a cél nyilván a hatékony forrásfelhasználás. Ha nincs kellően erős hálózat, akkor nyilván valami mást kell tenni. Ilyen lehetőség az áram útjának a befolyásolása, az ellenállás növelése, ami már nem az igazán hosszútávon fenntartható megoldás, de nyilván az aktuális, napi problémákon lehet segíteni. Az átmeneti problémák kezelésére nagyon fontos a harmonizált, együttműködő megoldások keresése, hiszen az egész régió nagyon szorosan összefügg. Kölcsönhatások, és a határokon keresztüli ellenkereskedések érvényesülnek, és itt jön az a kérdés vissza, hogy a nagykereskedelmi piac, és az azon elért árcsökkenés, illetve versenyelőnyök vajon nem okoznak-e indokolatlanul nagy költségeket más piacon, vagy akár nem is piacon, hanem a regulált szegmensben az átviteli hálózat üzemeltetése kapcsán. És a legnagyobb kérdés, hogy ezt ki fizesse. Tehát hogyha egy harmadik ország rendszerirányítója tud megoldani egy problémát, akkor vajon kinek az érdekében teszi ezt, és ki fogja ezt finanszírozni: az ő felhasználói, a rendszerhasználó, vagy valamiféle közös eljárásrend lesz európai szinten. Ezek szerintem azok a nagyon súlyos kérdések, amikre ma még távolról sem látjuk a válaszokat, és igazán szerintem ezek az akadályai annak, hogy az utolsó pilléreket ne sodorja el az ár, és átjussunk a túlsó partra.


  Haddad Richárd, Prolan Zrt., ügyvezető igazgató

A jövő technológiai kihívása: „okos hálózatok”

A mostani felvezetőhöz is hozzácsatlakozom, hogy eddig hallottunk különböző jogi, politikai, kereskedelmi aspektusokat az energia rendszerrel kapcsolatban, most megpróbálom kicsit a műszaki oldalról megközelíteni, hiszen a villanyszámláknak a két összetevője az ár és az elfogyasztott energiamennyiség. Ennek a hatékonyságnövelése is az egyik kitűzött cél és ezért folynak különböző fejlesztések. Nagyon szeretik használni az emberek a smart kifejezést, Kmethy Győzőnek volt a legjobb fordítása, amikor azt mondta, hogy „dörzsölt”. Ez az egyik legjobb szó, amire le lehet fordítani a smart-ot. Én maradok az okosnál vagy intelligensnél.

Mégis mi legyen smart? Mi kell, hogy smart-ok legyünk? A felhasználók kell, hogy smart-ok legyenek, semmiképpen sem rendszerek. Attól lesz ez a rendszer maga smart, hogyha megfelelő információkat megfelelő időben küldünk el. Sokan azt gondolják, hogy csodákat lehet tenni azzal, hogyha kialakítunk hálózatokat, mondjuk villamosenergia hálózatokban smart hálózatokat. Sajnos ennél sokkal komplexebb a smart ügynek a fogalma. A Smart Grid olyan együttműködő hálót jelent, amelyben mi vagyunk a pontok, mint felhasználók, akár a saját otthoni lakásom is egy Smart Grid pont, azaz az én fűtésem, hőszigetelésem, ami egy építészeti kérdés, nem villamos. A villamos berendezéseimnek a használata, ahogy közlekedem, a gépjárművemnek a CO2 kibocsátása, sőt még az élelmiszerbiztonság is ebbe a Smart Grid témakörbe tartozik. Ezek azok a fogalmak, amelyeket összességében kell - én úgy szoktam mondani, hogy - tudatosan felhasználjunk ahhoz, hogy egy fenntartható fejlődéssel a jövőben ne okozzanak problémát. Tudjuk azt, hogy milyen kihívások vannak az EU előtt. Nyilván gazdasági recesszió van és mindenki örül annak például, hogy mennyire csökken a CO2 kibocsátás, mivel csökken a termelés is. Nagyon sok termelést Kínában végzünk, így ezáltal azt érezzük, vagy azt érezhetjük, hogy jól jönnek a számok, hiszen a CO2 kibocsátás csökken. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy azokra a beruházásokra, amelyek elmaradtak, előbb-utóbb szükség lesz, hiszen nem maradhatunk recesszióban. Ezeknek a kiépítéséhez óriási infrastruktúra beruházás kell. Itt szó volt arról, hogy maga a hálózat technológia fejlesztését esetleg más irányokba kellene vinni, valamint a hálózati üzembiztonság, az ellátásbiztonság erősebb lehet a határkeresztező kapacitások kiépítésével.

 A Smart Grid egy másik oldalról, az elosztó hálózatok felől közelíti meg. Azt mondja, hogy a megújulóval vagy nem megújulóval történő, de mindenképpen osztott termelés az majd egészen megváltoztatja a mi fogyasztói szokásainkat. Egy kedvenc mondásom, hogy akkor süt a Nap, amikor süt, a szél akkor fúj, amikor fúj, én meg akkor főzök, amikor szeretnék. Tehát ez egy olyan problémakör, amit meg kell oldani. Ehhez információáramlásra, fejlesztésekre, továbbá olyan intelligens és olyan kommunikációs rendszerekre van szükség, amelyek ezeket az információkat akár a MAVIR Zrt. felé is felviszi. Nem csak az elosztó hálózat fölötti részt, az átviteli hálózatot látja a MAVIR, hanem nagyon rossz esetben akár a háztartások szintjét is. Persze ettől nagyon futurisztikus kép lett, amit felvetítettem, de mindenképpen ez lenne valahol az irány, hogy ezek az akár Mikro Gridek, amelyek önmagukban képesek ellátni saját magukat, saját maguk energia felhasználását, akár Smart Grid formájában a régiók azok, akik minimalizálhatják a saját maguk energia felhasználását, amelynek céljaként azért remélhetőleg a CO2 kibocsátás is csökken. Az egyik fontos kérdés, amivel nagyon szeretik ezt összekötni, az a Smart Metering okos mérésnek a köre, amiben a magyarországi, úgymond Pilot projektek valamelyest elindultak, az Energia Hivatalban folyik munka, munkabizottság ezzel kapcsolatosan. A magyar focihoz hasonlóan ma már mindenki ért hozzá, úgyhogy én már lassan szeretnék nem érteni hozzá. Talán a Prolan is ebbe az irányba próbálja egy kicsit más megfogalmazásban és egy kicsit olyan nézőpontból szemlélni, hogy azért ez egy régió. Magyarország, Szlovákia, Csehország technikai történelmét tekintve azt kell, hogy mondjam, nagyon hasonló, mert ma egy fogyasztó, egy fogyasztási hely, egy műszaki szempontból felépült rendszert tekintve egy közös blokkhoz tartoztunk. Ezért nagyon hasonló tevékenységekkel foglalkoztunk és így mi is erre a piacra, egyedi kihívásokra, egyedi problémákra próbálunk rávilágítani és rákeresni. Az együttműködő villamosenergia-rendszer ma is működik, de az egyedi helyi problémákat– most egy kicsit műszaki oldalról nézve – lokálisan kell megoldanunk, lokálisan kell ezekre a kérdésekre választ adnunk. Ezek a kérdések mondjuk egy szabálytalan áramvételezés vagy egy hálózatnak különböző folyamatai. Egy nyugat-európai részen ez nem kérdés, hiszen ennek nincsenek hagyományai. Másik ugyanilyen fontos tényező a körvezérlés kérdésköre, amellyel Magyarország már a ’60-as években is rendelkezett. Van olyan egyedi specialitásunk, amit szerintem irigyelnek tőlünk a Lajtán túliak, ez pedig nem más, minthogy nekünk a háztartásokban van saját vezérelt fogyasztói csoportunk, ami mondjuk a szolgáltató rendelkezésére áll és hálózat kiegyenlítés szempontjából nagyon fontos. Ez egy nagyon érzékeny kérdéskör és sokan próbálják ezt eltolni a nyugati mintára, hogy felejtsük el. Én mindig azt próbálom mondani, hogy ami előnyként nálunk megvan és máshol azért nincsen, mert történelmileg nem alakult ki, ott inkább a többtarifás rendszerrel próbáljuk megoldani ezeket a fogyasztói egyenetlenségeket. Ezeknél nekünk előnyünk van. Ezeket ki kell használnunk, ezek a műszaki lehetőségek adottak. Azt kell mondanom, hogy a hazai szakemberek kiválóak és a termékek a hazai piacon elérhetőek. Nekünk, amikor regionálisan gondolkozunk, akkor nem azt kell néznünk, hogy esetleg más európai országokban milyen megoldások vannak, hanem a saját problémáinkra regionálisan milyen válaszokat tudunk biztosítani.

Szó volt itt az energiastratégiáról. Azért van még egy része, amit kiemelnék: a finanszírozhatóság. Ez az igazi innovációnak a kérdése. A hazai innovációról tudjuk, hogy mindig is nagyon népes volt a hazai szürkeállomány. Szerintem ez most egy új terület, egy jó terület, az energetikában mindig is jók voltunk, nagyon is élen jártunk. Szerintem ebben új lehetőségek nyílnak, és reméljük, hogy az új energiastratégiában meg van fogalmazva az innováció és az létre is tud jönni. (Persze itt is azért a finanszírozhatóság előjön.) A Prolan próbálja az itteni viszonyoknak megfelelően kialakítani azokat a rendszereket, azokat az információs IT és kommunikációs rendszereket, amelyek mindezeket támogatják. Sokkal inkább szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az „okos hálózatok”-nak a kialakításában a közös gondolkodás, együttműködés és az olyan szervezetek, mint például a MET - ahol együtt jelen van a villamosenergia, a gázenergia, sőt a hőenergia is - nagyon fontos szerepet játszanak. Nekik lehet valami katalizátor szerepük abban, hogy létrejöjjön egy olyan egységes Smart Grid „okos hálózat”, amely sokkal hatékonyabb működést tesz lehetővé.


  Bakonyi Attila, Magyar Energia Hivatal, szakmai tanácsadó

Mire számíthat a fogyasztó?

Először is nagy szeretettel üdvözlöm Önöket, és köszönöm azt a lehetőséget, hogy az Energia Hivatal nevében erről a témáról beszélhetek. Mindjárt azzal kezdeném, – ahogy itt el is hangzott a bevezetőben, - hogy jellemzően, amikor egy ilyen piacintegrációs rendezvényen részt veszek, akkor úgy érzem, mindig emlékeztetnünk kell magunkat, hogy tulajdonképpen ennek az egész történetnek a fogyasztóért kellene történnie. Röviden elmondanám azt, hogy mire számíthat a fogyasztó, és utána majd meglátjuk, hogy mennyi idő lesz ezt kibontani.

Amit láttam és tapasztaltam az elmúlt 5-8 évben, amíg még ezzel a témával foglalkoztam az az, hogy az iparágnak, nekünk szabályozó hatóságoknak, a kormányzatoknak nagyon sokat kellett fejlődnie, növekednie, tanulnia erről a témáról, és ugyanez vár ránk, mindannyiunkra, és tanulnunk kell arról, hogy kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amiket ez az integráció nyújt. Ez az egyik dolog, amire a fogyasztó számíthat, hogy tanulnia kell. Másik dolog, hogy (nem leszek népszerű azzal, amit most mondani fogok, de én azt gondolom, hogy a fogyasztóknak arra kell számítaniuk) - itt most elsősorban a lakosságról és kisfogyasztókról beszélek -, az árak emelkedni fognak, és nem lesznek stabilak, változékonyak lesznek, mozogni fognak. A hosszútávútól a rövidtávú, a rövidebb távú szerződések felé fog elmozdulni a piac, ahogy ez a már fejlettebb integrációs szinten lévő országokban, Skandináviában, Németországban történik.

Mi szabályozó hatóságok, amikor piaci integrációról beszélünk, olyan szempontokat veszünk figyelembe, amikről gyakorlatilag már szó volt. Azok a piacok, amik Európában vannak (még Németország is) kisméretűek. Nemzeti piacokon nagy lehetőség van a piaci erőfölénnyel való visszaélésre, ezért a piaci koncentrációnak a csökkentése egy fontos szempont. Ezzel együtt jár az, hogy a kínálati piac mérete növekszik, és így a fogyasztóknak, kereskedőknek, ezen a piacon résztvevő szereplőknek lehetőségük nyílik arra, hogy optimalizálni tudják portfóliójukat. Cél az, hogy a napi szintű határkeresztező kereskedelmet fejlesszük, ez elmozduljon az explicit kereskedéstől az implicit irányába, és árstabilitást érjünk el mindannak ellenére, hogy az árak változékonyak. Ezen célok érdekében az Európai Bizottság kihozott egy szabályozói csomagot, és ebben többek között a felhasználóknak is olyan szabályokat vezetett be, amik lehetőséget biztosítanak arra, hogy ebből az integrációból kivegyék a részüket. Ehhez, még egyszer mondom, tanulásra van szükség mindannyiunk részéről. Ilyen például a kereskedőváltásnak a szabályozása. Ez gyorsabbá vált, gyorsabbá válik, és pontosabb meghatározásra kerül az, hogy kinek mikor és mit kell csinálnia. A felhasználók tájékoztatása egy nagyon fontos pontja ennek a folyamatnak, információra van szükségünk. Ennek egy fontos pontja a felhasználók saját fogyasztási adataikhoz való ingyenes hozzáférése (hogy ezt átadhassák azoknak a kereskedőknek, akik őket ellátni szándékoznak,) valamint a szerződéses feltételek átláthatósága és a vitarendezési eljárások.

Elhangzott már az, hogy a megújulók részarányát növelni kell. Ez egy elhatározott cél az Európai Unióban. Ezek a megújulók bármennyire is olcsók, - pontosabban a nagyközönség úgy gondolja, hogy ezek olcsók, - mert a szél ingyen fúj, és a nap az ingyen süt, azonban ezek a technológiák bizony drágák. Most már elérjük azt a méretet, amikor piacképes, de például Csehországban nagy probléma van azzal a 6000 MW beépített fotovillamos teljesítménnyel, ami egy rosszul kialakított támogatási rendszer miatt van ebben az országban, vagy az a jelenleg közel 30 GW szélerőmű, ami az észak-német tengerparton van. Ráadásul ez utóbbit Németország meg akarja duplázni, és ezt valahogy valakinek el kell fogyasztania. Ide kapcsolódik, hogy elindult egy gondolkodás arról, hogy a jelenlegi csak energia alapú árazás helyett újra visszajöjjenek az erőművi kapacitáspiacok, amit korábban még úgy ismertünk, hogy rendelkezésre állási díj. Ha ez életbe lép az Európai Unióban, akkor komolyan átírja az egész piacintegrációt. Még egy példa itt az árak emelkedésével kapcsolatban: jelenleg Franciaországban és Finnországban van egy-egy atomerőművi fejlesztés. Ezeknél a projekteknél a költségek már a kétszeresét túlhaladták, és a futamidejük is csúszik.

Az ENTSO-E-nek a 10 éves hálózatfejlesztési terve a következő 5 évre azt mondja, hogy Európában a megújuló fejlesztések miatt, az egységes piac miatt, illetve ellátásbiztonsági okokból, összesen több mint 70 000km–nyi vezetéket kell építeni, aminek költsége körülbelül 23-28 Mrd € körül van. Nem találtam árat az elosztóhálózatra, de az okoshálózatok miatt pontosan emlékszem arra, hogy hallottam olyan előadást, ahol ez a költség nagyobb lenne az elosztóhálózatok esetén. Tehát az árak vélhetően növekedni fognak. Az árak változékonysága a napi piacokon a tőzsdei kereskedelemből adódik. Előre láthatóan változékonyak is maradnak, mert a hosszú táv irányából vélhetően a rövidebb táv fele fogunk elmozdulni.


Készítette: Both Soma, Dombi Szilárd, Fatalin Dóra, Gebhardt Gábor, Hegedűs Tamara, Illés Ákos

[ Nyomtatható változat ]
MET Közgyűlés alapszabály-módosítás miatt 2016. december 15-én
(2016. december 12.)
M E G H Í V Ó

A Magyar Energetikai Társaság közgyűlést tart a Magyar Mérnöki Kamara I. emeleti Tanácstermében (Budapest IX., Angyal u. 1-3.) 2016. december 15-én 14:00 órai kezdettel, amelyre tisztelettel meghívom.
Regisztráció: a helyszínen 13:30-tól.

A közgyűlés napirendje a következő:
1) A MET Alapszabály módosításának megvitatása, elfogadása
2) Szakmai előadás
3) Egyebek

A Közgyűlés a szavazati joggal rendelkezők 50%-a + egy fő jelenléte esetén határozatképes, ezért a Magyar Energetikai Társaság valamennyi tagjának szíves megjelenésére feltétlenül számítunk. Abban a nem várt esetben, amennyiben a fenti - szükséges számú - tag nem jelenik meg, úgy a Közgyűlés megtartására 2016. december 15-e napján 14:30 órai kezdettel ugyanazon a helyszínen, a fentiekkel azonos napirend szerint kerül sor, amely közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes lesz.

A MET Alapszabály módosító javaslata elérhető a hír címére kattintva. Tovább
XVII. Energetika-Elektrotechnika (ENELKO) Konferencia
(2016. július 12.)
A kolozsvári székhelyű Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) 2016. október 6-9. között Kolozsváron a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szervezi meg a XVII. Energetika-Elektrotechnika (ENELKO) Konferenciát.
A konferencia meghirdetése, bővebb információk, jelentkezési lapok, valamint előadás bejelentő lapok a konferencia honlapján: http://enelko.emt.ro/ találhatóak. Előadók jelentkezését 2016. szeptember 1-ig, résztvevők jelentkezését 2016. szeptember 10-ig várják. Tovább
Energetikai Szakközgazdász képzés
(2016. július 12.)
A Budapesti Corvinus Egyetem ez évben is elindítja Energetikai Szakközgazdász képzését... Tovább
MET Közgyűlés jegyzőkönyve 2016 június 2
(2016. június 22.)
Tovább
MET Közgyűlés meghívó 2016 június 2
(2016. május 17.)
Tovább
Energia Műhely - 17. rendezvény
(2016. március 20.)
Kedves Kolléga Hölgy! Tisztelt Kolléga Úr!

A Magyar Energetikai Társaság (MET) szeretettel várja Önt Energia Műhely sorozatának tizenhetedik fórumára.

Témája: Településeink energiahatékonysági lehetőségei

Időpontja: 2016. április 6. szerda 14:00 óra

Helye: H-1101 Budapest, Expo tér 2., Expo Hotel Congress Terem (a BNV főbejáratánál)
Lejárt az I. Századvég – MET energetikai tanulmányíró verseny jelentkezési határideje


Október 25-e, vasárnap 24 óráig lehetett jelentkezni az I. Századvég – MET energetikai tanulmányíró versenyre.

Összesen 19 nevezést regisztráltunk: 16 egyéni és 3 csapat indulót. A jelentkezők többsége műszaki alap, vagy mesterszakos hallgató, azonban több – ettől eltérő – regisztráció is érkezett (kémia és jogász szakos illetve PhD-zó versenyzők).

Minden adott tehát a magas szakmai színvonalú, érdekes és sokszínű versengéshez!

● A következő fontosabb dátum: a pályamunkák leadási határideje, 2016 január 5. (x)
MAGYAR ENERGIA SZIMPÓZIUM 2015
(2015. június 26.)
MET-KÖZGYŰLÉS 2015
(2015. május 22.)
Meghívó
Bevezető szakmai előadás
Közgyűlés jegyzőkönyve
MET-AJÁNLÁSOK

XV. ENERGIA MŰHELY
(2015. április 16.)
MET IFJÚSÁGI TAGOZAT KÖZGYŰLÉSE 2015
(2015. január 08.)
MET-KÖZGYŰLÉS 2014
(2014. február 11.)
Meghívó
Bevezető szakmai előadás
Megválasztott tisztségviselők
Közgyűlés jegyzőkönyve

MET Ifjúsági Tagozatának 2014-es Közgyűlése
(2014. január 20.)
Teljes hírarchívum
© Magyar Energetikai Társaság - Minden Jog Fenntartva. Design és programozás: deZign.hu